Hé,Seb!-futott be az öltözőbe Tommi.-Annánál megindult a szülés.Ha sietsz,még odaérsz,és nem maradsz le a fiad születéséről.
-Lányom lesz.De már most? Még van 1 hónap…
-Akkor lányod lesz,nekem tök mindegy. Igen,most.Most hívtak Téged a kórházból,a telefonodat meg bennhagytad a terembe.Igyekezz!-dobta nekem a farmerom.
Kapkodva felöltöztem,majd kirohantam a kocsimhoz,ahol egy pillanatra megtorpantam.
-Itt van.-szaladt ki Tommi a bejáraton,és felém dobta a slusszkulcsot.-Ha nem lenne a fejed odanőve,egyszer azt is elhagynád…-vigyorgott.
Beszálltam a kocsiba,és végigrepesztettem a városon.Azaz csak repesztettem volna,ha az edzőteremtől kivezető úton egy piros lámpa meg nem fogott volna.
-Sebastian,beszélnünk kell.-ült le mellém.Kikapcsoltam a TV-t,és felé fordultam:
-Mondjad.Komoly dologról van szó?-kérdeztem. Bólintott egy aprót.
-Tessék.-adtam a kezébe egy pohár kakaót.Hideg kakaót.Tudtam,hogy ez megnyugtatja.
-Emlékszel a születésnapodra?
-Persze.
Eszembe jutott az a nap.Meglepetés bulinak indult.Az első 2 óra megvan,a továbbiból meg csak arra emlékszem,hogy Kimivel mélyen a pohár fenekére néztünk.
-Elmeséljem,mi volt,miután Kimivel berúgtatok?
-Érdekelne…
-Szóval…felmásztatok az asztal tetejére,és énekeltetek. Utána valamikor Kimi szerelmet vallott Sophi-nak.Te meg leugrottál hozzám,és megcsókoltál.Aztán reggel egymáson ébredtünk…
-És?
-Jajj,Szöszikém.Rakd össze.-mosolygott.
A jelenbe a mögöttem álló autók dudája rázott vissza.Elindultam,és ránéztem a kocsiban lévő órára.Negyed 1 volt.Tommi délben szólt…remélem,a kislányom még nem akar megszületni.
Fél 1-kor már a kórház parkolójában kerestem idegesen az aprót a parkolójegyre.Gyorsan visszasiettem az autóhoz,és rohantam befelé.
-Jó napot Uram! Segithetek?-kérdezte a recepciós hölgyike.
-A feleségem szül.
-Nyugodjon meg,Apuka.Hogy hívják a feleségét?
-Frau Vettel.
-Annyit én is tudok…nézek Forma-1-et…
-Anna Müller-Vettel.
-A 40-es szobában van.Ha még ott van.-nézett fel a számítógépéból.-Siessen!
-Köszönöm Frau…-futottam a lépcső felé.
-Klein. Ez a dolgom.
A 3.-ra „gyorsan”felfutottam.Miközben kerestem a kórtermet,”belefutottam” Annába,egy doktorúrba és egy asszisztensbe.
-Apuka,megyünk a szülőszobába.Jön?-asszisztens.
-JÖSSZ!-kiabált Ann két sikítás között.-Sebastian jössz!
-Megyek,megyek…-fogtam meg a kezét.
